annyogás

" Aaaaaaanyaaaaa!!!!..." ez a Macskalakban legtöbbször és legváltozatosabban elhangzó szó. Rengeteg mindent jelent és persze mindenkinek mást is. Jelenti a biológiai tényt, miszerint egy ivarérett nőnemű élőlény méhében megfogant, kihordatott, majd onnét megszületett életke felnevelésére felkent személy. Meg szerintem az is idetartozik egyenrangban, ha nem ott fogant és onnét született, de mégis általa szeretetben , türelemben és ragaszkodásban felnevelő nőszemélyről van szó.  Az anya szeret. Gondoz. Játszik. Magára vállal ezernyi konfliktust. Biztonságos box zsák, akin a drága ded bátran leverheti és/vagy levezetheti a mindenféle rosszkedvét, majd a box zsák átalakul angyalszárnyú tündérré, aki ( miután jól elpüfölték verbálisan és olykor fizikailag is) megvigasztalja a szomorú aprónépet, akihez oda lehet bújni megnyugvásért. Anya tud varázsolni! Mindegyik anya tud és jaj annak, aki kétségbe meri vonni ezt. Még én is kikaptam Fülestől, mikor egyszer azt mondtam, hogy nem tudok. Szerinte tudok és kész, erre példákat is hoz! A fájdalmakat simán el lehet mulasztani egy varázsmondókával ( én is az anyukámtól tanultam ezt a mondókát, ő meg  nagymamájától!) Alkalmazott boszorkányság! :) )  Az anya tanul. Rengeteg türelmet, lemondást, esetleg önfeladást és alázatot, mindezt úgy, hogy megtanul ezeknek örülni is. az anya ravasz, mint a róka, különféle cseleket eszel ki, hogyan készüljön el az összes gyerek időben, hogyan vegyünk rá nem akaró kölkeket az akarásra, nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülések nélkül! Az anyák kreatívak: elképesztő reakcióidőkkel, teljes mértékben átalakulván női MacGyverré, bármit megszerelnek, szétszednek, kifésülnek, megvarrnak, előteremtenek, megfőznek, megkevernek és kitalálják a hogyant.  Programokat szerveznek, lesik a kívánságokat. Bármikor felébrednek, álmukban is megérzik ha baj van. Olykor nem alszanak. Hónapokig sem. És bírják! Szívós lények ezek az anyák. Pedig sokszor nagyon elfáradnak, elkeserednek. Kételyek rágják őket, hogy jól csinálják-e, nem épp most rontanak-e el valamit.  És néha felmerül a gondolat, el kellene menni egy luxushajóra bármixernek fél évre. De inkább feltörlik a dacból kiöntött mézes teát, leszedik a csillárra akadt lufit, elpakolják a lakás bármely pontján fellelhető apró játékok alkatrészeit, megtörlik a taknyos orrokat és - maradnak.  Sokszor hiába van egy remek jó apa is jelen, apával is rengeteget lehet játszani, megvidámkodni, de mégis - nincs olyan tízperc, hogy nem hangzana fel az aaaaanyaaaaaa!!  a ház valamelyik sarkából, vagy a kertből.
Az anyák azért nők is és szeretnének nők lenni. Olyan gyerekmentes értelemben. Szeretnének valami mással is foglalkozni, mint legó, babázás, meg pórázkészítés Cirminek. De ritkán adódik alkalom. Ezért időről időre aggódnak, tudnak-e nők maradni addig, amikorra már nem fog hetente sem elhangzani az "anya!!" De este, mikor odagömbölyödnek kiskifliként az apá-hoz, aki átöleli őket, akkor megnyugszanak és nem aggódnak tovább.
Időről időre elcsodálkozom, hogy anya vagyok .. hihetetlennek tűnik!
Így jó. Így van helyén. Azért működik, mert van Együtt és van Szeretet. Még ha nyúlfarknyi idő is jut ennek kimutatására, kimondására, de az a nyúlfarok él és mozog! Nincs figyelmen kívül hagyva. Ebből van újra és újra megújuló erő.
Most pedig megyek és megkeresem a napi Túró Rudira valót!



Ezt egy ritka kép. Ritka, mert 1., nem én fotóztam - ergo rajta vagyok. 2., nem beállított, 3., természetes, 4., még én a Főkritikus is szeretem. Álmi is ott van, csak ő a hátam mögött. Mivel jó kép, mert olyan macskás, így beteszem. Köszönet érte Vicának