Demó torna

Be kell valljam némi szégyenpírral az orcámon, hogy Fülesből megint sokkal kevesebbet néztem ki, mint amire képes. Mert a hétvégi két demo-torna ( értsd, ki kellett találni a technikákat, ahogy LK-val együtt tudjuk megcsinálni a pokrócos feladatokat) meglepően jól és hiszti-mentesen sikerült. Az szóba sem került hogy elküldjük máshová mást csinálni, de nem tudtam, hogy hogyan lehetne Füli a dolog részese, nehogy kirekesztve érezze magát. Nos megoldotta ő szépen: odaül a kanapéra, ő énekli a feladathoz szükséges mondókákat és számolja, miből hány körnél járunk. :)) A torna végén vele is megcsinálom, amit bírok. A plédes lóbálást nem, mert Álmi 17 kilóját 20 percen keresztül rázni és lóbálni olyantén hát-próbáló feladat, hogy ihaj, át még Füles 22 kilóját ezután!,  de a labdán meghuppogtatom és megbillegetem, a gördeszkán pedig megtologatom és meghúzattatom, pont mint Álmit. Biztosan hozzátesz, hogy hétvégén reggel tornáztunk, még mindenki friss és kipihent, majd a hét többi, du.-torna részén kiderül, tényleg megy e ilyen barátságos hangulatban. Bizakodom - most már. A szombati délutáni altatás a torna hatására elmaradt, mert sajnálatos módon az egyik lóbálós feladatnál annyira fájt a kezem, hogy a mondóka végét másképp énekeltem, konkrétan: "kertek alatt az anyamöj besz@rik", mármint a fázós ludak helyett, ettől pedig mindenki röhögni kezdett, engem és Álmit is beleértve. Nos Álmi, mint a legtöbb kisgyerek, elalvás előtt végigveszi az eseményeket. Ő is álmos szemekkel elmotyogta a jelentősebb történéseket, majd odaért, hogy "anya besz@rik" és elkezdett röhögni. Aztán ezt ismételgetni kezdte és annyira rázta a röhögés, hogy potyogtak a könnyei, valamint teljesen felébredt... :))
Nem akarok összefüggéseket kovácsolni ott, ahol esetleg nincs is, de tény, Álmi az utóbbi időben erőst fejlődik beszéd és kommunikáció ügyileg. Ebben talán az eddigi 4 tornának is van köze, meg LK mindennapos munkájának biztos. Neki sikerült rávennie Malaskát a rajzolásra, együtt építenek és szerepjátékoznak,  meg sokat beszélgetnek a téli és az őszi böngésző fölött ( tök jók ezek a könyvek! Ajánlom minden kisgyerekesnek!),  valamint újabban egy kresz-könyv felett is, mert Álmit érdeklik a közlekedési táblák. A kocsiban is feszt lesi őket és mondja. A kedvence a "gyalogátkelőhely" az én kedvencem pedig a "behajtani piros!" - ez olyan Álmis :)  Malas új találmánya az " elsőbbségadás-kötelező-hely-vége-tábla" - ööö kissé keverednek a dolgok olykor.. :))
Már használja a "gyere!" kifejezést és ha szeretne valamit akkor a " kérhetek?" kifejezést :)) eddig ő csak akkor indított interperszonális kontaktust, ha éhes, vagy szomjas volt. Ma már használja az "én", a "mi" kifejezéseket és rövid közleményekbe is bocsátkozik. Ami nekem fontos, elkezdte felismerni az arcmimika alapján az érzelmeket és a tükörnél próbálgatja is azokat. Ez nagyon fontos, mert az autisták pont ezt nem szokták tudni... vagyis ez egy reményszál :)) A másik reményszál, hogy elkezdett szerepjátékozni, egyedül és velünk együtt is! Nem túl értelmesek még a szituációk, de vannak!! és ez a lényeg! röpke kis dialógusokkal, ami megint nagyon fontos! mondtam is neki tegnap este: " fiam, egy év múlva úgy szeretnék beszélgetni rólad, hogy: ez a büdös kölök mindenkit beetetett az autizmusával, oszt tessék, sehol semmi!  a szakemberek szerint a legjobb eredmény amit elérhetünk vele, hogy amolyan furabogár lesz felnőtt korára, aki másoknak érthetetlen dolgokhoz ragaszkodik, néha furi arcot vág - de képes önálló életre. Erre gyúrunk! :)